A papok és lelkipásztorok évszázadok óta jelen vannak a betegágyak mellett. A történelem
során ők látogatták a betegeket, haldoklókat, imádkoztak értük, Isten igéjével erősítették őket.

A betegség, a fájdalom szembesítenek bennünket sérülékenységeinkkel, halandóságunkkal,
azzal, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk. Amikor a test beteg, a lélek is segítségért
kiált. A kórházba kerülő ember nemcsak kivizsgálások és kezelések részese, hanem
elgondolkodik a másokkal való kapcsolatain és lelki életének Istennel való elmélyítésén is. A
betegségben a gyógyulás keresése, a fájdalom, félelem, kiszolgáltatottság érzése és gondolata ugyanúgy jelen van, mint a remény, a bizalom, a ráhagyatkozás és az Istenben való hit.

Kórházunkban lehetőség van a betegek lelkigondozásának, közösségi vallásgyakorlásának és
egyéb egyházi szolgálat elvégzésének biztosítására. A Szentmisék és Istentiszteletek
megtartása mellett, személyes találkozás alkalmával, lelki válságban, a gyógyító eljárásokkal
kapcsolatos döntésekben, veszteségek feldolgozásában, új életcélok meghatározásában
kérhető életvezetési, lelki támogatás.

Ennek célja:
– felekezeti kapcsolatteremtés,
– szentmisék, lelkinapok, ünnepnapok, csoportos ima- és közösségi alkalmak szervezése,
– betegek, hozzátartozók kérésére kapcsolatteremtés az adott vallás képviselője felé,
– egyéni beszélgetések a betegekkel, hozzátartozóikkal,
– a beteg lelki-vallási szükségleteinek felderítése.

Törvényi hivatkozások:
– 1997. évi CLIV törvény az egészségügyről,
– 2011. évi CCVI. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról.